Skype interjúk
Nagyjából 2 hétbe tellett, hogy jöjjön egy válasz egy angliai szervezettől. Kérték, hogy töltsek ki egy általuk készített kérdőívet és mielőbb küldjem vissza részükre. Kicsit bizonytalankodtam, mert maga a munka tetszett volna (egy kulturális központban kellett volna programokat szervezni) de helyileg egy elég kieső kisvárosban lett volna az önkéntesség. Plusz, a szervezet teljesen új volt még az EVS-ben, ez az első évük. Ez azért is nem túl előnyös, mert kérdés mennyire vannak tisztában a dolgokkal és nyilván tapasztalatuk sem nagyon van még ezen a területen.
Végül aztán lesz ami lesz alapon kitöltöttem és átküldtem nekik a kérdőívet. Jött is a válasz, hogy akkor szeretnének Skype-on is meginterjúvolni, meg mindenképpen szeretnének egy magyar önkéntest, mert egy magyar kerámia művészet témájú kiállítást terveznek idén. Meg is egyeztünk egy kb. 1 héttel későbbi időpontban, bár igazából nem voltak annyira pozitív érzéseim a dologgal kapcsolatban. Egyből jeleztem is Bélának és át is küldött egy jó néhány kérdésből álló dokumentumot ami azokat a kérdéseket tartalmazta, amiket a korábbi önkénteseknek már feltettek interjúkon külföldi szervezetek. Az interjúra való készülés tehát abból állt, hogy a kérdéseket próbáltam megválaszolgatni.
Az interjú délelőtt fél 12kor volt, és már alapvetően kb. 20 percet késtek. Emlékszem, mert munkából szaladtam haza, hogy azért mégse az irodából Skype-oljak. Ez a késés már nem volt szimpatikus. Az interjút ketten tartották, egy fiatalabb és egy idősebb hölgy. A kérdéseket a fiatalabb tette fel, elég erős akcentussal. Bár Angliában ilyesmin nem lehet meglepődni, de azért mégis... Kicsit furcsa volt, hogy olyan "ítélkezik" felettem aki talán még rosszabbul beszél mint én. Kb. 15 perc volt az interjú, kérdezgettek, hogy miért szeretnék menni, meséljek magamról, hobbijaimról, mik a motivációim, nem lenne-e gond, hogy másokkal kell együttlaknom, stb. Alapvetően a kérdésekkel nem is volt gond, hasonlókra számítottam, de valahogy nem igazán hangolódtunk egymásra. Ami számomra még szintén elég negatív volt, hogy olyan dolgokra kérdeztek rá, amit többször is elmondtam, leírtam és az önéletrajzomban is benne volt (konkrétan például az, hogy mikor tudok kezdeni). Számomra ez nem volt kifejezetten professzionális. Az interjú végén mondták, hogy majd 1-2- napon belül jelentkeznek.
A válasz még aznap megérkezett. Nem engem választottak. Emiatt természetesen egy kicsit csalódott voltam, de az indoklás miatt inkább csak ideges lettem. Azzal indokolták, hogy szerintük én még nem állok készen az EVS-re, és hogy egy másik lányt "kellett" választaniuk, aki különleges módon tudja promótálni a közelgő kiállítást és már tavasszal tud kezdeni (vajon mi is volt akkor az igazi ok...?). Gondoltam is magamban: "hát én kérek elnézést, hogy nem vagyok agyagműves". Nem az esett igazán rosszul, hogy nem engem választottak, hanem az, hogy olyan indokkal utasítottak vissza amiről tudom, hogy jogtalan volt, főleg mert azt már többször is kihangsúlyoztam hogy csak szeptembertől tudok kezdeni... Így teljesen felesleges volt egyáltalán interjúztatni.
Furcsa dolgok ezek, mert ez a csalódás és rossz élmény vitt rá arra, hogy aztán Írországban is megnéztem a lehetőségeket. A történethez hozzá tartozik, hogy én már 2009-ben a Leonardo da Vinci program keretein belül voltam Írországban 6 hetet szakmai gyakorlaton. Corkban, egy 5*-os szállodában dolgoztam. Nem volt egy jó élmény, hogy őszinte legyek nagyon nem éreztem jól magam. Ami azért volt nagyon lehangoló, mert már egészen pici korom óta számomra Írország egy mágikus hely volt ahová mindig is el akartam jutni. Viszont 1 hetet töltöttem akkor Dublinban, mielőtt dolgozni kezdtünk, és azt viszont imádtam. Így a keresgélésnél csak Dublint néztem, azon belül is a belvárost. Óriási szerencsém volt, hogy megtaláltam a Friends of the Elderly-t. (bár a szerencse szerintem igazából a sors) Pontosan azzal foglalkoznak amit tanultam, Dublinban van, a belvárostól 5 percre és abszolút olyan területre kerestek önkéntes ami passzol hozzám. Megláttam és tudtam, hogy erre jelentkeznem kell. Felmentem a honlapjukra, ahol elég komoly feltételeket írtak a jelentkezéshez (itt olyasmire gondolok, hogy pl. 2 ajánlólevél), úgyhogy amikor megláttam kicsit le is lombozódtam, de gondoltam mit veszíthetek, hát küldtem egy e-mailt az önéletrajzommal.
Másnap jött a válasz Elaine-től, hogy nagyon tetszik nekik az önéletrajzom és szeretnének Skype-on is beszélgetni velem. Mint kiderült már az utolsó utáni pillanatban estem be, ugyanis akkorra már megvoltak a kiválasztottak ami az interjúkat illeti legalábbis. Szóval napra és órára pontosan 1 héttel később hogy a kevésbé sikeres interjúm volt ugyan ott ültem a szobámban a laptopom előtt és vártam a hívást. Érdekes módon nem izgultam annyira, inkább már vártam, hogy beszélgessünk. Tudtam, hogy ez egy olyan terület, amiben tényleg otthon vagyok, ezt tanultam, ezt csináltam, így ha ez nem sikerül akkor semmi. Percre pontosan a megbeszéltek szerint hívtak, és elindult az interjú. Ők is ketten voltak, mind a ketten nagyon kedves és mosolygósak és már az első percben megvolt a közös hang. Beszélgettünk, kérték, hogy meséljek magamról, miért akarom az EVS-t, miért szeretnék hozzájuk menni önkéntesnek, stb. A másik hölgy amikor magamról meséltem, hogy miket szeretek csinálni még meg is jegyezte, hogy úgy mintha csak Elaine-t (a menedzser) hallaná. :) Szóval egy teljesen pozitív élmény volt és nagyon jól éreztem magam közben. Valahol már az első e-mailtől éreztem, hogy ez lesz az igazi. Az interjú végén mondták, hogy legkésőbb másnap (pénteken) jelentkezni fognak az eredményekkel. Talán mondanom sem kell, de elég nehezen teltek a percek... :)
Másnap délután viszont ígéretükhöz híven jött is az üzenet, írták, hogy szeretnék ha ősztől csatlakoznék kis csapatukhoz. Emlékszem, épp dolgoztam amikor jött az e-mail. Jack prezentálásában:
Néhány kérdés példának, amiket tőlem kérdeztek: 1. Miért szeretnél EVS önkéntes lenni? 2. Mesélj magadról, mit szeretsz csinálni szabadidődben? 3. Voltál-e már Írországban? 4. Mit gondolsz, hogy tudnád saját tudásodat, tapasztalataidat belevinni a projektbe? 5. Dolgoztál-e már idősekkel, akár önkéntes alapon? 6. Milyen nemzetközi tapasztalataid vannak? 7. Nem fog problémát jelenteni ha másik két önkéntessel kell együtt élned? 8. Mi a célod az EVS-ben való részvétellel?
A végén pedig megkérdezték, hogy nekem esetleg van-e kérdésem. Én azt javaslom, hogy mindenképp kérdezzetek a munkáról, a szervezetről, mert abból látszik, hogy érdekel a projekt. :)
Valamint, bár tőlem nem kértek, de sokszor szükség van motiváció levélre is, én még az elején amikor keresgéltem és informálódtam találtam egy szuper összefoglalást arról, hogy hogyan is érdemes megírni egy olyan levelet, hátha valakinek még jól jön. :) (jobb klikk -> kép megnyitása új lapon és máris olvashatóbb a méret)
