A munkás hétköznapok
Mivel többen is megkérdezték már tőlem az utóbbi hetekben, hogy pontosan mit is csinálok, miből is áll a munka itt a FOE-nél, hogyan telnek a munkás napok, ezért gondoltam, hogy röviden összefoglalom hogyan is néz ki egy hetem itt a Bolton Streeten.
Tehát, ami minden nap ugyan az:
hivatalosan reggel fél 10-től dolgozunk, de általában (mivel 20 másodpercre lakunk az irodától) már 9 körül a helyünkön szoktunk lenni, ez azért is fontos, mert reggel fel ki kell nyitni a biztonsági rácsot, hogy a többiek is be tudjanak jönni, és ha csöngetnek be kell őket engedni
minden nap 5-ig tart a munkaidő, de igazából senki sem méri stopperrel, hogy mennyit dolgozunk, ha nem ülünk a helyünkön akkor nem kezdenek el keresni senkit sem, hiszen nem az a feladatunk, hogy csak üljünk a számítógép előtt
az ebédidőt mi szabjuk meg magunknak, tehát akkor eszünk amikor szeretnénk, nincsen hivatalosan megadva, hogy mikor kell lennie
Vannak feladataink, amik minden héten ismétlődnek, ez mindenki számára más, az én hetem általában így néz ki, már ami a rendszeres feladatokat illeti:
Nadine-t elkísérem meglátogatni Juliát, aki az ő idős barátja, de mivel elég messze lakik, ezért Nadine megkért, egy pár hete, hogy kísérjem el őt, és azóta minden alkalommal voltam vele. Bár valószínűleg a jövőben maximum csak alkalmanként fogok menni, de Julia is egy igazán imádnivaló kis hölgy, szívesen mennék minden héten.
"Tuesday is Gitta day." (Kedd Gitta nap) Ezt Elaine mondta az első alkalommal amikor Gittáról mesélt nekem, ugyanis pl. nyáron (idén nagyon rossz nyaruk volt az íreknek, szinte csak esett) keddenként mindig szép idő volt, amikor Gitta sétájára került sor. Tehát keddenként minden héten Gittához megyek és megejtjük a szokásos sétánkat.
Ez a klubnap, már délelőtt elkészítünk mindent ami kell (tiszta csészék, tányérok, a terem berendezése, tombola és az ajándékok) és elintézzük a bevásárlást, délután pedig általában már 1 óra körül megjelennek a tagok (hivatalosan 2-kor nyitunk) és egészen 4-ig tart a "buli", utána összepakolunk és már vége is a napnak. A klub után általában még fel szoktam hívni Michaelt, hogy biztosan jó-e neki a másnapi időpont.
Számomra csütörtök mindig Michael nap, általában délre megyek és 1-2 órát vagyok ott. Ez azt jelenti, hogy 11-kor indulok a munkából és 2-3 között érek vissza. Szóval a nap fele már el is telik. Valamint ezen a napon szoktam a nyilvántartásba bevezetni az előző napi klub résztvevőit, tehát, hogy kik voltak ott.
11-től 2-ig általában a boltban vagyok, ez minden héten változhat, de ez a hivatalos, valamint ez az a nap, amikor ellenőrizni szoktuk a hivatalos elhalálozási nyilvántartást, és összevetjük azt a mi tagjainkkal. Ez azért fontos, mert így nem küldünk születésnapi, karácsonyi és stb. lapokat, meghívókat azoknak a személyeknek akik már nincsenek köztünk, hiszen az a családtagokat akár fel is zaklathatja, állítólag már volt probléma ilyesmiből.
Ezeken kívül jelenleg az üzlet átrendezésén és dekorálásán dolgozunk Zheniával, valamint Fionával az intergenerációs programon, tehát mind a kettővel elég sok teendő van. Ez utóbbi olyasmiket foglal magába, hogy pl. prezentáció készítés, információs anyag összeállítása, rövid bemutató videó elkészítése, stb. A dekoráció készítést pedig gondolom nem nagyon kell részletezni, a lényeg, hogy elég időigényes dolog. Szóval unatkozásra nicsen sok idő. Heti néhány alkalommal még szoktam az adományokat is szortírozni, mert szeretném a raktárt egy kicsit rendbetenni, rendszerezni, és jelenleg az irodában talált orchidea életbe való visszahozásán dolgozom.
Ahogy a rövid beosztásból látható, a munkaidő majdnem felét házon kívül töltöm, ami nekem nagyon tetszik. Szerintem a látogatások az egyik legjobb részét képezik a munkánknak, mert egyrészt megismerhetjük a várost és igazi ír embereket, valamint jó látni, hogy minden látogatás milyen sokat jelent az idősek számára. Julia, Gitta és Michael is minden alkalommal többször is elmondják milyen hálásak, és hogy mennyire örülnek a látogatásnak. :) (itt megjegyezném, hogy természetesen az utazást fizeti a szervezet, kaptunk Leap Card-ot ami olyasmi mint egy bankkártya, a dublini tömegközlekedésen használható, amint pedig elfogy róla a pénz ismét fel kell tölteni)
Már sokszor említettem, de azért még egyszer kihangsúlyoznám azt is, hogy itt nem veszik olyan komolyan a munkaidő kérdését mint pl. otthon, és érdekes módon mégis működik minden. Az ember jó hangulatú munkakörnyezetben dolgozik, nincsen folytonos ellenőrzés és teljesítési kényszer, mégis mindenki elvégzi a munkáját, mert nem érzi azt, hogy valaki folyamatosan felette áll, hanem a felettes bízik annyira a dolgozókban, hogy nem liheg folyton a nyakukban. Szerintem ez egy nagyon szimpatikus hozzáállás, ami tulajdonképpen arról szól, hogy ha az ember jól érzi magát a munkahelyén, akkor a munka minősége is jobb lesz. Ha az ember nem ehhez van hozzászokva, akkor elég furcsa egy ilyen környezet, de meg lehet szokni. :) Persze általánosítani nem lehet, itt is cégtől függ, hogy hol mi az elvárás, de pozitív példákat már másoktól is hallottam.
