Az elsö "idös barátom"
Ezen a héten kedden reggel már korán felébredtem, mert délelőtt mentem az első időslátogatásra, ahová Elaine is elkísért, hiszen ez volt az első alkalom. Hétfőn mind a 3-an megkaptuk a beosztásunkat, hogy ki lesz az a 2 idős ember, akiket az elkövetkezendő hónapokban heti rendszerességgel fogunk látogatni. :) Az én első emberem Brigitta, aki 92 éves és teljesen egyedül van, ezért nagyon fontos, hogy minden héten legyen valaki aki keddenként meglátogatja. (rajtunk kívül csak Orla, az ápolónő és Bert, akivel egy étteremben ismerkedtek össze, látogatják rendszeresen)
Brigittának (vagy ahogy mindenki szólítja: Gitta) igen mozgalmas és érdekes élete volt. A férje, aki szinte egész életében ott volt mellette pár éve meghalt, és azóta nagyon egyedül érzi magát. Gyermekei nincsenek, sem semmilyen rokona. Eredetileg Svédországban született, de az apukája finn nemzetiségű volt, szóval hivatalosan ő is finn. Később megszerezte a svéd állampolgárságot is, valamint amerikai állampolgár is, ugyanis sokat éltek Kanadában és az USA-ban (pl. New York-ban), most pedig már jó néhány éve Dublinban él. Nagyon aranyos és értelmes néni, bár sajnos az egészsége már nem az igazi, szinte teljesen vak és néhány hete elesett és a csuklóját is megsértette, így azóta még inkább vigyázni kell rá.
Azt tudni kell róla, hogy bár az egészsége már nem a régi, de ragaszkodik hozzá, hogy rendszeresen elmehessen sétálni. Keddenként ez lesz az én feladatom, hogy elvigyem a szokásos útvonalán egy sétára. Séta közben egy étterembe is betérünk minden alkalommal, ahol megebédel és megissza a kis pohár vörösborát (ez nagyon fontos! - azt mondja, hogy ettől jobban megy a séta visszafelé). Dublinnak egy nagyon szép részén él, főként irodák és néhány lakás van a környéken. De pl. pár méterre van a lakásától az Amerikai Nagykövetség és az Egyesült Arab Emirátusok Nagykövetsége is. Azt különösen élvezem, hogy Dublinnak különböző részeit is megismerhetem a munkám során.
A séta nem rövid, kb. 3-4 km de nagyon szép környéken sétáltunk. Egy park is útba esik, ahol a tó mellett van a pihenő, ami után a következő megálló az étterem. Az étterembe 1985 óta jár, szóval elég jól ismeri már a környéket, bár azt mondja az évek során nagyon sokat változott. Természetesen az egészségi állapota miatt csak lassan sétáltunk, és Elaine-el beszélgettek, hiszen már régi ismerősök. De nagyon aranyos volt, tőlem is kérdezett sokat és beszélgettünk. Jövő héten már egyedül fogom meglátogatni, úgyhogy több lehetőségünk lesz beszélgetni. :) Az étteremben kusz kusz-t rendelt, most az az új kedvence, és miután megette és a bor is elfogyott már indultunk is tovább hazafelé.
Bár már a látása nem a régi, szinte csak a nagyon élénk színeket látja és a fehéret, de az útvonalat már kívűlről tudja, még ha nem is látja pontosan merrefelé vagyunk éppen. Többször előre szólt, hogy pl. itt lesz egy iskola, ott egy teniszpálya, stb. :) Természetesen nagyon fontos, hogy miközben sétálunk mindig figyelmeztetni kell ha lelépünk az útra, vagy van előtte valamilyen útakadály, és bár nem annyira egyszerű a feladat, hiszen vigyázni kell rá, nehogy bármilyen baleset érje, vagy véletlenül elessen, de ugyanakkor egy nagyon kedves és aranyos néni, aki nyilvánvalóan egyedül érzi magát, és magányos. Szóval nagyon fontosak neki ezek az alkalmak. :)
A séta végeztével visszakísértük az apartmanba és segítettünk beállítani a hőfokot és programot a mosógépen, valamint előkészítettük a gyógyszerét. Ezt is minden alkalommal meg kell tenni, hiszen ő ezt nem tudná egyedül megcsinálni, mivel nem lát elég jól hozzá.
Összességében tehát egy nagyon hálás feladat ez, és jó tudni, hogy ez neki mennyire sokat jelent és mennyire fontos a segítségünk. :)
