On-arrival tréning
Az EVS programban résztvevők közül mindenkinek részt kell vennie nem csak az indulás előtti, de a megérkezés utáni tréningen is. A mi tréningünk múlt hét csütörtöktől vasárnapig tartott és Swords-ban, az Emmaus hotelben volt a szállásunk.
A tréningen összesen 22-en voltunk, és a legtöbben spanyolok, németek és olaszok voltak. De voltak franciák is, egy orosz lány, egy román lány, egy finn lány (ő félig magyar) és persze Zhenia és én. A szállás nagyon jó volt, mindenkinek külön szobája volt fürdőszobával és teljes ellátást kaptunk, tehát reggel, ebéd és vacsora. Az ebéd és vacsora 3 fogásos volt (leves, főétel, desszert), és nagyon finomakat főztek, mindannyian el voltunk ragadtatva. :)
1. nap
Csütörtökön fél 1-re kellett a Custom House előtt lennünk, ami egy nagyon szép épület, kicsit még talán a mi Országházunkra is emlékeztet, főleg mert szintén a folyóparton helyezkedik el.
Már amikor megérkeztünk többen ott várakoztak, mint később kiderült ők is Dublinban laknak. Elsőre mindenki egy kicsit negatívan állt az egész tréninghez, senkinek sem volt nagy kedve részt venni rajta. A busz is egy kis késéssel érkezett meg, úgyhogy az első fél-1 óra egy kicsit visszafogottabb hangulatban telt, hiszen mindenki inkább csak azokkal beszélgetett akiket már egyébként is ismert.
Az út egyébként nagyon rövid volt, kb. 20-30 perc, szóval gyorsan megérkeztük a szállásra. Az Emmaus hotel tulajdonképpen egy "missziós ház", miután utána olvastam láttam, hogy Magyarországon is van egy, Nyárlőrincen. Mivel az egész hotel célja, hogy az emberek el tudjanak vonulni, konferenciákat, tréningeket tartani, ezért nem is a városban, hanem ahhoz közel egy birtokon található. A vallási vonatkozását az is mutatja, hogy külön kápolnával rendelkezik és minden szobában vallásos idézet díszíti a falat.
Miután megérkeztünk egyből az ebéd következett, a szobákat ugyanis csak 3 óra után lehetett elfoglalni, ezért egy külön szobába hagytuk a csomagjainkat és megebédeltünk. Az ebéd nagyon jó volt, zöldséglevest kaptunk (na, nem az otthon megszokott adagban, csak egy kis csészével), a második sült csirkecomb volt roston sült krumplival és zöldségekkel, és desszertnek valamilyen pitét kaptunk, tehát már jól kezdődött a délutánunk. :) Természetesen mivel itt nagyon fontos a tea, ezért minden étkezés azzal zárult, hogy megkaptuk a teát, az a desszert utáni "fogás". Itt is, csak úgy mint Angliában, a teát tejjel szokás inni, hiszen a fekete teát magában nem túl kellemes meginni. Természetesen gyümölcs vagy zöldteához nem használnak tejet ők sem.
Az ebéd után egy rövid bemutatkozással kezdtük. A két tréner, Janice és Micha (mind kettő női név, csak a félreértések elkerülése végett) volt velünk mind a 4 napban, ők vezették a foglalkozásokat. Első körben mindenki elmondta a nevét, honnan jött, hol önkénteskedik. Ezután egy rövid sétát tettünk a birtokon, és közben egy újabb játék segítségével próbáltuk megismerni egymást. Mindenkinek el kellett mesélnie, hogy honnan ered a keresztneve, tehát el kellett mondanunk, hogy miért azt a nevet kaptuk amelyiket. Természetesen erre nem mindenki tudott válaszolni, de nyilván az sem volt probléma. Én azért szerencsére tudtam mit mondani. :)
Miután visszatértünk a terembe egy olyan feladatot kaptunk, hogy készítsünk egy posztert a szervezetről ahol dolgozunk, bemutatva azt, hogy mi is a munkánk és a szervezet fő célja és tevékenységi köre. Mi ezt a posztert készítettük:
Kb. 5-6 óra körül lett vége a tréningnek, megvacsoráztunk és utána pedig besétáltunk a városba (kb. 15 perces séta volt) és elmentünk egy pub-ba, ahol egy kicsit szórakoztunk, beszélgettünk, táncoltunk. Kb. éjfél körül értünk vissza a szállásra, úgyhogy nem sok időnk volt aludni. :)
2. nap
Pénteken reggel fél 9-re kellett lent lennünk a reggelihez, ami nem volt könnyű feladat, hiszen mindannyian elég fáradtak voltunk az első nap után. Reggelire friss péksüteményeket kaptunk, kenyeret, lekvárokat, müzlit, margarint, felvágottakat, gyümölcsöket, gyümölcsleveket és pl. még Nutella is volt, szóval mindenki talált valami kedvére valót. :) Na és persze az elengedhetetlen tea és külön kérésre kávé is volt.
A reggeli után egy meditációval kezdtük a tréninget, a meditáció lényege az volt, hogy mindenki visszagondoljon arra, hogy hogyan is jutott el idáig, mikor hallott először az EVS-ről, és utána mi minden történt amíg megérkezett Írországba. Ez után kiscsoportos formában megbeszéltük a gondolatainkat és kaptunk időt arra is, hogy készítsünk egy naplót az élményeinkről.
A naplókészítés után egy rövid szünet következett, lehetett kávét, teát inni a csak részünkre fenntartott klubszobában, ahol folyamatosan volt sütemény, kekszek és friss kávé és tea is.
A szünet után egy hölgy az itteni nemzeti irodától (Léargas) elmondta nekünk a legfontosabb tudnivalókat az EVS-el kapcsolatban és arra is volt lehetőség, hogy aki szeretett volna négyszemközt beszélgessen vele. Véleményem szerint többségében olyan dolgokat mondott el amiket már mindannyian tudunk, de azért hasznos volt, hogy legalább személyesen ismerünk egy valakit az irodától.
Az információs beszélgetés után egy gyors csoportalakítás következett és volt fél óránk arra, hogy összekészüljünk, és fél 1kor indultunk Dublinba. Természetesen az ebéd így sem maradhatott el, ezért kaptunk egy csomagot, benne tésztasalátával, ásványvízzel, Tayto chipssel, Mars csokival, almával. Úgyhogy panaszra nem lehetett okunk. :)
Miután megérkeztünk Dublinba kedzetét vette a Dublin Challenge ("dublini kihívás"), ami azt jelentette hogy különböző feladatokat kellett megoldanunk a városban. Én egy olasz és két spanyol lánnyal voltam egy csoportban: Valeria, Inés és Amanda voltak vele egy csoportban. A feladatok között többek között ilyesmik voltak:
- meg kellett számolnunk, hogy a General Post Office (ez a "nagyposta" Írországban, olyasmi mint otthon a Postapalota Budapesten) épületén hány golyónyomot találunk
- kellett keresnünk egy szimbólumot, ami számunkra Írországot jelképezi (mi a zöld füvet választottuk)
- beszélgetnünk kellett egy ír emberrel és megtudni róla valamit
- még a tréningen kaptunk egy lufit, amit el kellett cserélnünk valami másra, mi egy fél tábla Milkára cseréltük el egy brazil férfival
- meg kellett tudnunk hogy a H'penny bridge (ez egy híres híd Dublin belvárosában) miről kapta a nevét
Őszintén szólva nem nagy lelkesedéssel indultunk neki a feladatoknak, de végül mindenki remekül érezte magát, és segített jobban megismerni egymást azokkal az emberekkel akikkel egy csoportban voltunk, és nem utolsó sorban pedig jól szórakoztunk és a várost is kicsit jobban megismertük. :)
Délután fél 6kor indultunk vissza a szállásra és megérkezésünk után természetesen következett a vacsora. Zellerleves volt az első fogás, aztán lazac burgonyával és desszertnek pedig almás pite. A lazacot én nem különösebben szeretem, de ez nagyon ízlett, talán mert jól volt elkészítve. :) Korábban, amikor ettem nem a legjobb állagú volt, szóval egy kicsit rossz élményként maradt meg bennem.
Pénteken este volt Dublin a "Culture night", ez kicsit hasonlít a hazai Múzeumok Éjszakájára, és minden résztvevő kulturális intézménybe ingyenes volt a belépés és ingyenes programokkal várták a látogatóak. Az Emmaus házban egy koncert volt, amelyen a környékről való fiatal tehetségek léptek fel, volt aki énekelt, volt aki hangszeren játszott és még ír táncot is láthattunk. Nagyon jó élmény volt, és kár lett volna kihagyni. A koncert után pedig a közös helyiségben ültünk össze és játszottunk, beszélgettünk egy kicsit a többiekkel.
3. nap
Szombaton már még inkább érezni lehetett a fáradtságot mindenkin, és ez volt az első olyan nap, amikor a teljes napot a hotelben töltöttük. A reggeli után a szokásos teremben gyülekeztünk, hát mit is mondjak, nem volt túl nagy a lelkesedés. :D
Miután mindenki megérkezett különböző feladatokat kellett megoldanunk, így pl. voltak páros feladtok, amik tulajdonképp arról szóltak, hogy különböző kérdéseket kellett párban megbeszélnünk, reggel első feladatként az előző napi dublini élményeinket kellett csoportosan egy szoborral (mi magunk voltunk a szobrok) bemutatni, kis csoportokban átnéztük és összehasonlítottuk a szerződéseinket, majd közösen megnéztük, hogy mik azok az információk és adatok, amiknek mindenkinek a szerződésében benne kell lennie, beszélgettünk arról is, hogy ki mit szeretne a saját szervezeténél elérni, megvalósítani, mik a céljaink, játszottunk kint az udvaron és egy kis szerepjátékot is elő kellett adnunk az országunkra vonatkozó sztereotípiákról. Ezeken kívül volt egy olyan feladat is, hogy össze kellett írnunk, hogy mi mit érzünk, mik azok a lehetséges kihívások amik számunkra problémát jelenthetnek, vagy mi az amitől éppen ellenkezőleg, jól érezzük magunkat a bőrünkben. Később minden lehetséges választ összegyűjtöttünk és csoportosítottuk őket, majd csoportokban dolgozva azokat a szituációkat amik kihívást jelenthetnek számunka, negatív értelemben, megpróbáltuk elemezni és megoldást találni a helyzetre. Valaki pl. azt írta, hogy amitől ő a legjobban tart, az a nyelv és hogy nem tudja magát kifejezni vagy megértetni. Erre megoldás lehet mondjuk az, hogy beiratkozik egy nyelvtanfolyamra, sokat gyakorol és hogy nem hagyja magát, hanem próbálkozik és akkor fejlődni is fog.
Őszintén szólva a többi feladatra nem is tudok most visszaemlékezni, annyi minden volt.. :D De a lényeg, hogy a nap végén ismét Dublinban mentünk, az egyik legrégebbi pubban,a The Brazen Head-ben vacsoráztunk, majd egy másik pubban élőzenét hallgattunk, természetesen a két tréner is velünk tartott és az este jó hangulatban telt, szóval kb. fél 12-re értünk vissza a szállásra. Mivel már mindannyian elég fáradtak voltunk, elég hamar feloszlott a tömeg és nyugovóra tért mindenki. :)
4. nap
Vasárnap, tehát az utolsó napon csak a délelőttöt töltöttük a szálláson, reggeli után beszélgettünk az addigi élményeinkről, értékeltük a tréninget, mindenki írt magának egy levelet, amit majd karácsony előtt fogunk megkapni, valamint egymásnak is írtunk üzeneteket, amiket hazaérve olvashattunk el, a kis leveleket a borítékokba kellett betennünk:
Az utolsó ebéd után busszal visszautaztunk Dublinba, majd mindenkitől elköszöntünk és megbeszéltük, hogy természetesen megpróbáljuk tartani a kapcsolatot. Dublinban a csoportból 10-en vagyunk, szóval velük könnyebb a kapcsolattartás, hiszen találkozni is gyakrabban tudunk, de a többieket pedig akik az ország különböző pontjain vannak meg tudjuk látogatni, hiszen legalább láthatjuk az országot és ingyen szállásunk is lesz. :)
Összességében jól telt a 4 nap, a feladatok is érdekesek voltak, de többségében olyan dolgokról szóltak amiket én pl. már megérkezés előtt is tudtam, és többen is mondták, hogy maga a tréning nem volt annyira érdekes mint az, hogy új emberekkel találkozhattunk, tehát a legnagyobb haszna talán az volt ennek a 4 napnak, hogy megismertük egymást és új barátokat szereztünk. :)
